Amint éjjel csodával határos módon elmaradt a várva várt kicsit sem várt esőzés, csupán reggel tapasztaltuk, hogy hajnaltájt eshetett valamennyi.
A hátizsákban szerencsére hiába pakoltuk be az eső miatt bekészített váltáscipőt és esőkabátot, illetve a hidegre felkészülve a meleg ruhákat. Mivel a foglalásaink jó előre megvoltak, nem tudtunk már változtatni az időponton, így eléggé elkeserítő volt látni, hogy milyen előrejelzések voltak a kirándulásunkra. Az összes napra égszakadás volt prognosztizálva, még az adott napokon is végig ezt jelezték a különböző oldalak. A koncert előtt is fennállt annak a veszélye, hogy elmarad a VF fellépése, egyfolytában az esemény oldalát néztük.
Ehhez képest a négy nap alatt végig kellemes idő volt, a meleg ruhára is leginkább csak a menetszél miatt volt szükség.

Ha már szóba került a bepakolás is: elég durva kilépés volt a komfortzónámból, hogy egy (repülőkre is felvihető kisméretű) hátizsákkal vágjak neki 4 napnak. Ilyen időtávra minimum 1 nagy sporttáska kell nekem, általában plusz kistáskával is kiegészítve. Ez a tapasztalat a későbbiekre nézve biztató, a jövőben máskor is neki merek vágni ilyen kevés cuccal 1-1 útnak, ha a szükség úgy kívánja.

Minimális reggeli, amiben csak az volt a jó, hogy „földi” volt. Kevesen tudják, de Bács-Kiskun megye, azon belül is a Kiskunfélegyháza-Kecskemét tengely Magyarország malomipari termékeinek a fellegvára. Fornetti, P&P, Kiskunfélegyházi Pékség: ezek mind onnan származnak, nyújtva megfelelő minőségű kalória-beviteli lehetőséget az ország és már a világ egyre több pontján. Távol állnak a kézműves pékáru-remekektől, azonban franchise szinten meghaladják azt a szintet, ami étkezésre alkalmassá és kiemelt célpontok hiányában ajánlottá is tudják tenni ezeket a termékeket.

Tehát túl a muszáj táplálkozáson elindultunk bebiciklizni a „magyar Toscánát”. Itt ért az a cseppet sem derűs rádöbbenés, hogy dimbes-dombos tájon tekerni egyáltalán nem egyszerű, sokkal másabb, mint a gyalogos teljesítménytúrázás. Előzetesen azt hittem, a kerékpározásos rutinom hiánya semmit sem jelent, oh, mennyit megyek én hegynek felfelé, méghozzá elég jelentős tempóval. No de tekerni egészen más tészta. Azt nem tudom milyen, de biztosan nem csusza, mert nekem nem csúszott valami könnyen. Továbbá nehezítette az amúgy is minimálra váltott sebességi fokozatban történő szenvedéseimet, hogy végig erős szembeszéllel kellett tekerni.
Ezek után meglepően tapasztaltam, hogy az átlagtempónk meglepően jó volt, tehát a lejtők erőteljesen tudták kompenzálni a felfelé történő kínlódásomat.
Zoli velem ellentétben gyakorlott hegyi kerékpárosként messze előttem haladt, csak muszájból várt be. Remélem, szintén csak a kerékpáros rutinjának tudható be, neki más okból sem kellett folyamatosan kiállnia a nyeregből. Nekem viszont sík szakaszokon is egyre gyakrabban, mivel a fenekem nem túlságosan kompatibilis a nyereggel ilyen távon, ami fájdalom formájában nyert észrevételt.

Amúgy azért kellett nagyon tekernünk, mert ez volt az egyedüli szakasz, amikor az idő szorított minket, a piac zárásáig meg kellett érkeznünk Káptalantótiba. Ezt sikeresen abszolváltuk is, még a zárás előtt (nem sokkal) megérkeztünk a Liliomkert Piacra, amely az ország egyik leghíresebbje.
Bejártuk keresztül-kasul, közben szörpöztünk, boroztunk (Laposa), rozéfröccsöztünk (Skizo), és kolbászoztunk-hurkáztunk. Ez a fajta piacozás olyasmi szintet képviselt, mint amikor egy márkás szakadt farmer a slamposság hatását kelti, ugyanakkor 50 ezer forintba kerül. Kérem szépen, ezek a budapesti fiatalemberek szökőévente járnak piacra, akkor is egy balatonfelvidéki trendi piac a célpont, badacsonyi borokat kortyolgatva.
Eme szürrealitásba remekül passzolt az a hozzánk odalépő amcsi srác, akiről kiderült, egy magyar gazdánál önkénteskedik néhány hónapig. New Jersey-ből van, és Philadelphia szurkoló. Mert persze, hogy előkerül ez a téma is pár mondaton belül, ami főleg úgy érdekes, hogy pont aznap este volt a Philly-Cowboys meccs, amely utóbbi az én nagy kedvenc csapatom -, nem csupán a családnevem angol megfelelője miatt érzett szimpátia miatt.

A környéken járva Kékkútra tettünk egy kisebb kitérőt. Mert ugyebár egy sima Balatonkör nem elég nekünk, kell a plusz látnivaló és a kilométer.
A forrás vizéből feltankolva és egy random kékkúti kék kutat lefényképezve folytattuk utunkat


A leggyönyörűbb tájakat és falvakat ezen a környéken láttuk, olyan festői szépségű településeken keresztül, illetve mellett suhantunk el, mint Köveskál, Salföld, Szentbékkálla.
Zoli ekkor kezdett rá KHJ egyik zseniális dalszövegére, amely 100%-osan passzolt a helyzethez:
„Emlékszel még, Balaton-felvidék
Sütött a nap, kicsit fújt a szél
És olyan közel volt az ég
…
400 méter innen a magyar tenger
A világűr is csak 20 kilométer”

Badacsonyba érkezve ért az első komolyabb sokk, amire azért fel voltunk készülve: ősz van, így számolnunk kellett vele, hogy nincs nyitva minden betervezett hely. Ez a hely konkrétan a Kishableány volt, éppen a szezonzárásra értünk oda.

Sebaj, indulás neki a hegynek! A kerékpárt magunk mellett tolva kapaszkodtunk fel a Laposa birtokig. Ez mindenképpen a 4 nap egyik fénypontja volt! A világ egyik legszebb kilátása (jó, ilyenből több is van, például a Gellért hegyről, vagy bárhol a Duna parton), hozzá szintén kedvenceimnek számító Laposa borok kortyolgatása, amihez remek társaság, valamint végre egy kis pihenés társult. Lehetett fokozni ezt is: kikértünk egy gourmet tálat, így tökéletes borkorcsolyával pótoltuk be az elmaradt hamburgerezést.
Habár maradtunk volna még akár órákon keresztül is, Vonyarcvashegyen várt a szállás minket, ahova sötétedés előtt szerettünk volna megérkezni. Nem sikerült.

Mivel a szállásunkon nem volt étkezde, így kuponokat kaptunk, amit 3 étteremben lehetett beváltani. A neten semmi sem utalt arra, hogy bármelyik is zárva lenne, így a legjobbnak ítélttel kezdtük a helyek felkutatását, amelyek közül csak az utolsó opció volt nyitva.
Egy feledhető minőségű, de korrektnek nevezhető, nem megszólandó vacsora után bolt, majd TV, amiben a Barcelona meccse után NFL-t akartam volna nézni, azonban Sport2 híján maradt az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című film. Sikerült feldolgozni? Nem? Nyugi, nem is fog menni. :-)